Az internetes fórumokon, kereskedők oldalain, cikkekben és tesztekben sokszor írják azt (hibásan) írható DVD-lemez jellemzéseként, hogy valamelyik gyártó „alapanyaga”. Például azt, hogy „Verbatim alapanyag”, vagy „Ritek alapanyag”. Ez felszínes, hibás, és kerülendő. Ugyanis alapanyag lehet maga a műanyag korong (a polikarbonát), a hordozóréteg vegyi anyaga, a rétegeket összetartó ragasztó, meg a címkézéshez használt festék. Ezek valóban alapanyagok. A MID ( gyártókód, médiakód) viszont nem.  A MID legtöbb esetben nem is azt jelenti, hogy a lemez melyik cégnél, melyik gyártónál készült, csak bizonyos következtetéseket lehet levonni belőle.

Az írható lemezek gyártása úgy történik (itt most a DVD-ről van szó, de ez nagyrészt vonatkozik az írható CD-R lemezekre is), hogy a műanyag korog felületére préselt spirális sorvezető árokba egyenletes elosztással szerves, fényérzékeny (azaz megfelelően modulált lézerimpulzussal fizikailag elváltoztatható, ezáltal optikai adatrögzítésre alkalmas) vegyi anyagot terítenek szét. Ezt írja meg majd a lézer. Ez az úgynevezett hordozóréteg, azaz dye.

A különböző formátumú írható lemezek szabványkönyvei természetesen szigorúan rendelkeznek arról, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelni a lemez fizikai paramétereinek (műanyag korong vastagsága, súlya, torzulási határértékek) és a lemezre préselt spirális nyomvezető ároknak. Az üres lemez (azaz a spirális nyomvonal) kezdeténél található néhány előre rögzített gyári információ. Ezek egyike a MID, amely körülbelül tucatnyi karakterből álló gyártó- és média-azonosító kód (továbbiakban gyártó-, vagy médiakódként is fogom emlegetni).